„Lesz saját portálunk több is, vertikális is, horizontális is”. Erre megy a másfél milliárdos sajtótámogatás Erdélyben

Demeter Szilárd jelenleg a Századvég elemzője, korábban Tőkés László EP-képviselő irodavezetője volt, szabadidejében basszusgitározik. Fotó: Mohácsi László Árpád
Demeter Szilárd jelenleg a Századvég elemzője, korábban Tőkés László EP-képviselő irodavezetője volt, szabadidejében basszusgitározik. Fotó: Mohácsi László Árpád

Demeter Szilárd, az Erdélyi Médiatér Egyesület „nem hivatalos nagykövete” először beszél arról, hogy mire költenék azt az 1,45 milliárd forintnyi kormánytámogatást, amit tavaly decemberben kaptak.

Demeter Szilárdot az Átlátszó Erdély még 2017 decemberében megkereste kérdésekkel, közvetlenül azután, hogy kiderült: az Erdélyi Médiatér Egyesületnek 1,45 milliárd forint (kb. 4,5 millió euró) támogatást ítéltek meg. Demeter akkor az ünnepekre való tekintettel időt kért, aztán „stratégiai és üzleti célokra” hivatkozva január második hétvégéjére halasztotta a válaszadást.

Ezzel párhuzamosan az Erdélyi Médiatér Egyesület elnökét, egyben a Főtér.ro felelős kiadóját, Mohácsi László Árpádot is megkerestük. Ő a Demeter Szilárd-interjú megjelenése utánra halasztotta a válaszadást.

A Demeter-interjú végül úgy készült el, hogy első körben elküldtünk interjúalanyunknak egy sor kérdést, majd a válaszokra reagálva egy újabb csomag kérdést küldtünk. Szerkesztés során a kérdések és a válaszok sorrendjét néhány helyen felcseréltük, egyébként a szöveget minimális változtatással közöljük.

Az interjúban szó van arról:
– hogyan lobbizta ki Demeter Szilárd az Erdélyi Médiatér Egyesület számára az 1,45 milliárdos támogatást;
– milyen szerepet szán a kiadó a Főtér.ro-nak;
– mi van most a csődeljárás alatt levő Udvarhelyi Híradó Kft.-vel, valamint a Prima Press Kft-vel, ahova átvittek több száz alkalmazottat;
– az is felsejlik, hogy mire költi majd az egyesület ezt a 4,5 millió eurónyi közpénzt.

Az Erdélyi Médiatér Egyesülethez papírforma szerint semmi közöd, mégis mindenki hozzád köti úgy az egyesület, mind pedig az egyesület által kiadott Főtér.ro portált. Te magad hogyan határoznád meg az egyesülethez való viszonyod?

Demeter Szilárd: A történet aránylag egyszerű: még aktív blogger koromban tapasztaltam, hogy a különböző blogringek létrehoztak egy olyan „szcénát”, amelyben még a kevésbé jó íráskészséggel rendelkező bloggerek is képesek voltak jó vagy érdekes tartalmakat produkálni (ne felejtsük el, akkoriban még nem volt Facebook stb.). A blogringek kifulladásakor kezdett el bizgetni néhányunkat az a gondolat, hogy valahogy össze kellene rendezni azokat a tartalmakat, amelyek látszólag távol esnek egymástól, de szemantikailag erős mezőt tudnak létrehozni. Az én személyes motivációm az volt – és az a mai napig –, hogy a tágabb értelemben értett média, az első- és másodlagos nyilvánosság jó eszköz arra, hogy egy közösséget összetartsunk, megerősítsünk.

Ez a vesszőparipámmá vált. Úgy érzékelem, hogy az erdélyi magyarság mint politikai közösség veszélyes mértékben meggyengült. Meggyőződésem, hogy a politikai válasz mellett több támaszték is szükséges. Mivel nem vagyok egyházi ember, ezért az az út számomra nem járható, a civil aktivizmus sem az én műfajom. Jó tartalmat fogyasztani és olykor előállítani viszont szeretek. Következésképpen én a politikai munkámon túl ebben láttam és látom azt a lehetőséget, hogy a magam eszközeivel tegyek a szülőföldemért.

Korábbi anyagaink a témában:

Titokban gazdát cserélt a legnagyobb erdélyi médiacég több száz alkalmazottja

Az Orbán – Simicska háború járulékos vesztesége lehet Erdély legnagyobb médiacége

Az elején még „erdélyi mátrix” munkanéven futott a közös gondolkodás. Első kísérletként létrehoztuk a nethuszár.ro felületet, ahol különböző világnézetű bloggerek tolták a kontentet. Ez elveszítette a lendületet egy idő után. Ekkor találtuk ki a Főtér.ro-t, legalább „keménymagként” kezdje el megteremteni azt az erőteret, amit majd így be lehet lakni. A Főtér.ro kiadására és fenntartására hoztuk létre az Erdélyi Médiatér Egyesületet (hivatalos nevén: Asociaţia pentru Spaţiul Media Transilvan) mint jogi személyt. Én azért nem kerültem bele, mert akkor már a politikában is dolgoztam, és nem akartuk, hogy ez megterhelje az egyesületet.

Az eredeti koncepció szerint számtalan modul tartozott volna a Főtérhez, de pénzhiány miatt egy rakás ötletről le kellett mondanunk.

A Főtér.ro elkezdte járni a maga útját (és szerintem jó irányba halad, bár nyilván elfogult vagyok, de mind a számok, mind a visszajelzések ezt igazolják), összeállt egy sokszínű és izgalmas szerkesztőség. A főteresek a maguk autonómiájukban saját döntéseik és választásaik alapján saját karaktert kezdtek el építeni. Ez így a helyes és természetes, örülünk a sikereiknek, de mivel övék a felelősség, ezért senki nem szól bele a munkájukba.

Mi pedig tovább gondolkodtunk. Ez a „mi” nem egy zárt társaság, hanem egymáshoz akár áttételesen kapcsolódó, folyamatosan változó létszámú kör, olyan emberek laza szövetsége, akiknek nagyjából hasonló céljaik vannak, bár világnézetileg lehet, hogy homlokegyenest ellenkező álláspontot képviselnek. Viszont van egy közös nevezőnk: Erdély, illetve az erdélyiség pozitív tartalmának kidolgozása/megerősítése. Ezek közül vagyok az egyik.

Annyiban kitüntetett pozícióban, hogy elég nagy a kapcsolati tőkém, és össze tudok hozni aránylag ismeretlen, nem ugyanazt gondoló embereket is közös projektekre, közös gondolkodásra. Az „erdélyi mátrix” továbbra is a szívügyem, ezért az elmúlt években önkéntes vállalásként ráérő időmben ezen pörögtem, pörögtünk.

Ha meg akarnám tehát fogalmazni a szerepemet, akkor én volnék az Erdélyi Médiatér Egyesület nem hivatalos nagykövete.

(Zárójel, de talán fontos: soha egyetlen fitying anyagi hasznom nem származott ebből, sőt elég sokat költöttem rá, most sem kapok érte pénzt.)

Konkrétan kikből áll ez az „egymáshoz akár áttételesen kapcsolódó, folyamatosan változó létszámú kör”? Az egyesület tagjai? A Főtér.ro szerkesztői? Mások?

12-15 személyről van szó szanaszét a világból. Konkrét neveket nem mondok, mert fölzabálná őket a kampánygépezet. Majd április 8-a után kilép a fényre, aki akar.

Az, hogy a magyar kormány környékén neked pontosan mi a szereped, szintén elég homályos. Azt tudjuk hogy a Századvégnél dolgozol, a 444.hu szerint Habony Árpád egyik közeli munkatársa, konkrétan ügyintézője vagy. Azt is tudom, hogy az Udvarhelyi Híradó Kft. környékén kialakult patthelyzet megoldásában kulcsfigura voltál, ahogy a decemberi, Erdélyi Médiatér Egyesületnek megítélt támogatás mögött is te állsz. Hogyan határoznád meg te magad a szereped?

Érdekes módon működik a magyar sajtó. 2015-ben keresett meg Rényi Pál Dániel a következő maillel, idézem:

„T. Demeter Szilárd,
Két, egymástól független forrásból is úgy értesültem, hogy újabban Habony Árpád, nem hivatalos miniszterelnöki tanácsadó mellett dolgozik, egyfajta titkári pozícióban.
Érdeklődni szeretnék, hogy mi igaz ebből, pontosan milyen beosztásról van szó, szerződéses viszony alapján dolgoznak-e együtt, illetve pontosan milyen feladatok elvégézésével jár ez a munka.
Mielőbbi válaszát előre is köszönöm,
üdvözlettel,
Rényi Pál Dániel,
újságíró, 444.hu”

Én erre a következőt válaszoltam:

“Kedves Rényi Pál Dániel!
Nagyon örülök a megtisztelő érdeklődésének, én továbbra is a Századvég Alapítvány kutatója és elemzője vagyok főállásban. Munkám többrétű, ám tartalmáról szerződésem értelmében nem beszélhetek.
Más jellegű tevékenységemről csak az újságírásról tudok, ezt egyéni vállalkozóként számla ellenében végzem, leadózva, ahogy azt illik.
Üdvözlettel,
Demeter Szilárd”

Rényi erre már nem reagált, hanem évekkel később tényállításként beírta a cikkébe, oszt’ csont nélkül átveszi mindenki. Na, mindegy, most már hozzá kell tennem a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-nél (KMTG) végzett munkámat is.

Ezzel gyakorlatilag kitértél a kérdés megválaszolása elől. Akkor hát még egyszer: Habony Árpád közelében dolgozol-e, vagy sem?

De meg vagytok indulva ezzel a Habony-vonallal… Szerinted milyen olyan „ügyei” lehetnek Habony Árpádnak, amiket egy filozófus végzettségű, hobbiirodalmár századvégesnek kellene „intéznie”? Ha az a kérdés, hogy ismerem-e, szoktam-e vele beszélni, akkor igen, persze, sőt, mint ahogyan más, ún. „fontos” emberekkel is. Sokat tanulok tőlük. Nem villogni akarok ezzel, a munkámhoz tartozik.

Ami az Udvarhelyi Híradó Kft. ügyét illeti, ehhez a társadalmi munkában végzett alapítványi kurátori tisztségemen keresztül kerültem közel. Az UH Kft.-t tulajdonló „Határok nélkül a magyar sajtóért” Alapítvány kurátoraként az elmúlt években elég sokat dolgoztam annak érdekében, hogy a portfólióba tartozó médiumok fejlődjenek, sikeresek lehessenek. Kurátorként jól ismertem az Udvarhelyi Híradó Kft. körül kialakult patthelyzetet, ezért mikor beütött a csődhelyzet – és ez volt az apropó –, tudtunk megoldást javasolni. Annál többet is.

Nem volt egyszerű egyébként. A Fidesz professzionális párt, azért sikeres, mert leér a lába a földre. Lózungokkal a döntéshozóknál nem lehet nyerni. Bár értékelték a lelkesedésünket, de első szóra nem vágtak az egyesülethez közel másfél milliárd forintot.

Csak egy példa: eléggé világosan közölték velem, hogy sem a Fidesznek, sem a magyar kormánynak nincs szüksége erdélyi médiára, az RMDSZ működtet elég sok médiumot, az nem elég?

Mire én: azt elfogadom, hogy a Fidesznek pártpolitikai szempontból nincs szüksége erdélyi médiára, de az erdélyi magyarságnak viszont szüksége van pártérdektől mentes közösségépítő nyilvánosságra. OK, mondták, de miért ne bíznák olyan társadalmi aktorra, akit az érdekegyezés okán inkább tudnak befolyásolni?

Erre én az Átlátszót hoztam fel példaként. Az Átlátszó finanszírozását tudomásom szerint a következőképpen indokolják: azért indult és működik külföldi támogatásokból, mert akkor a magyarországi érdekektől függetlenül tud tevékenykedni. Ezért ha sikeres projektet akarunk, akkor az erdélyi szcénát is úgy kellene felépítenünk, hogy erdélyi részérdekek ne befolyásolják (torzítsák). Az Átlátszóra jogállamiság-féltésből adnak pénzt, a magyar kormány nemzetpolitikai megfontolásból – de a logika ugyanaz. Ezt az érvemet elfogadták.

Igazán megtisztelő az, hogy az Átlátszó mintájára lett kitalálva ez a finanszírozás, de tudni kell, hogy jelenleg a magyarországi Átlátszó költségvetésének nagyjából a felét közösségi adományok adják (Átlátszó Erdély esetében ez az arány kevesebb, kb. 20 százalék), ez azért egy elég jó indikátora annak, hogy a közösségnek igénye van egy ilyen projektre. A teljes egészében magyarországi támogatásokból működő Főtér esetében hogyan méritek, hogy az erdélyi közösségnek van-e valós igénye egy ilyen szemleportálra?

Két félreértést eloszlatnék: az Átlátszó csak egy példa volt, nem a minta. Olyan példa, amin keresztül meg tudtuk értetni, hogyan működtethető valami anélkül, hogy az adott erőtérben nem, vagy minimálisra csökkentve befolyásolhatják a helyi részérdekek. Nem az Átlátszó vívmánya ez a megoldás, de mindketten ismerjük a szakirodalmat, itt most ezt nem habosítanám.

A közösségigény képzetét a támogatásokból levezetni nekem kissé billeg: Dudás Gergely például fizetéses független újságot akarna, és úgy néz ki, nem jön össze neki a terv. Akkor ebből következtessünk arra, hogy nincs szükség „tisztán közéleti, csak előfizetőknek elérhető magyar híroldalra”?

A másik: a Főtér az Erdélyi Médiatér Egyesület koncepciójának csak az egyik eleme. Amúgy a Főtér és az Átlátszó között – ha mindenképpen ragaszkodsz az összehasonlításukhoz – van egy lényeges különbség: előbbi sajtószerűen működik, az Átlátszó Erdély viszont blog. Egy portál iránti valós igényt hogyan mérjük? Pontosan ugyanúgy, ahogyan te. Nincs más mérlegünk.

Például a Főtér visszafordulási aránya kedvezőbb, mint az Átlátszó Erdélyé, nagyobb az olvasottsága stb. Nyithatunk erről vitát, és összevethetjük akár a korábban általad főszerkesztett Transindex portállal is, megvizsgálhatjuk, hogy melyik fejlődött és fejlődik dinamikusabban, de akkor elkanyarodnánk a beszélgetésünk eredeti tárgyától.

150118_demeter_facebook

Milyen feltételeknek kell eleget tegyen egy kis erdélyi egyesület ahhoz, hogy a semmiből 1,45 milliárd forintot kapjon?

Ehhez sok munka kellett, nagy-nagy türelem és egy apropó. Az elmúlt években az egyesület folyamatosan monitorizálta az erdélyi társadalmi nyilvánosságot, koncepcióanyagokat készítettünk, különböző fejlesztési elképzeléseket raktunk össze. Ezeket döntéselőkészítői anyagként, stratégiai feljegyzésként az én tisztem volt eljuttatni a különböző döntéshozókhoz. Ha már a munkám miatt amúgy is a döntéshozók közelében mozgok, ugye, akkor legyek szíves, mondták a többiek. Előkerestem az első ilyen „nonpapert”, 2012-ben írtuk.

Azóta évente minimum két ilyen munkaanyagot raktunk össze (de volt, amikor többet is), ezekkel én házaltam is becsülettel. Lassan az a figura lettem, akire ha ránéztek a kulcspozícióban lévők, akkor automatikusan az ugrott be nekik, hogy

„ja, ez az az erdélyi gyerek a médiaterével, meg a fejlesztésekkel”.

Ezt ma a haladók „érzékenyítésnek” hívják, és egyáltalán nem hülyeség. A politika természete ilyen, ha napirenden tudsz tartani egy problémát, akkor félig-meddig már nyert ügyed van. Valószínűleg ezért hívtak be a „Határok nélkül a magyar sajtóért” Alapítvány kuratóriumába is.

Én nagyon kíváncsi lennék ezekre a koncepcióanyagokra, fejlesztési elképzelésekre. Megmutatnál párat?

Nem. Belső használatra készültek, döntéselőkészítő anyagok, ezeket nem szokás mutogatni.

Két határozatban is szerepel az Erdélyi Médiatér Egyesület, mindkettőben 1,45 milliárd forinttal: a 2074/2017. (XII. 28.) Korm. határozatban, valamint a 2060/2017. (XII. 27.) Korm. határozatban. Ez azt jelentené, hogy az egyesület nem 1,45 milliárdot, hanem 2,9 milliárdot kapott? Vagy valamilyen tévedésről van szó?

Ez valami adminisztratív tévedés. Az Egyesület 1,45 milliárd forint támogatásról írt alá szerződést, szó se volt 2,9 milliárdról.

Egy publikussá vált magánbeszélgetésben ezt mondod: „ezért nekem kurva sokat kellett harcolnom, és lehívnom az összes bónuszomat.” Ezt pontosan hogyan értsük? Kivel kellett harcolnod, és miféle bónuszokat kellett lehívnod?

Ahol hús van, ott megjelennek a legyek. Amikor az Udvarhelyi Híradó Kft. csődvédelmet kért, akkor megjelentek azok az érdekcsoportok, akik lehetőséget láttak a megszerzésére ilyen vagy olyan módon. Hárítani kellett, körbebástyázni a dolgot. Másfelől meg kellett küzdenem azzal is, hogy rengeteg fontosabb probléma volt a döntéshozók asztalán. Azon voltam, azon voltunk többen, hogy előtérben tartsuk ezt a kérdést is.

Bónusz alatt azt értem, hogy ha az ember segít másoknak, elvégez munkákat a kötelező feladatain túl ingyen és bérmentve, vagy néha kiemelkedően jó teljesítményt nyújt, akkor ezt megjegyzik. Ezek a bónuszok. És amikor segítséget kérsz, akkor ezek kezdenek elfogyni. Ilyen a politika természete.

Az államgépezet hatalmas, a bürokraták meg nem szeretik, ha siettetik őket. Hiába születik akár miniszterelnöki döntés is, vagy kormányhatározat, előfordul, hogy valahol az alsóbb szinteken valaki behúzza a kéziféket. Nem föltétlenül rosszindulatból vagy ellenérdekből, csak épp talál magának valami érdekesebb feladatot, ezt meg félreteszi.

Követni a papírokat, hogy most hol tartanak, megsürgetni stb. – ehhez kell a segítség. Vagy hogy eljuss a fontosabb döntéshozókhoz. Nagyon jó kabinetfőnökeik, titkárjaik vannak, rém profin szűrik a bejelentkezőket, ez a dolguk. Vagy az is viszi a bónuszokat, hogy felhívsz valakit, ő meg felveszi a telefont, és meghallgatja a mondandódat.

Tényleg van olyan ma Magyarországon, hogy egy miniszterelnöki döntést az adminisztráció alsóbb szintjein megakasztanak?

Nem kell olyan nagyon csodálkozni ezen, a világon mindenütt van ilyen, mert ilyen a bürokrácia természete. Nem megakasztanak, hanem befékeznek. Nem véletlenül alakult ki az „aktatologató” pejoratív értelme. Ez sem magyar sajátosság, és nem is mai fejlemény, a világirodalom és a filmművészet tele van jobbnál jobb ábrázolásokkal e tárgyban. A problematikusabb az, amikor egy végrehajtó döntéshozói szerepkörben tetszeleg, vagyis szereptévesztésben van. Ilyen is előfordul, a kis hatalom is hatalom, kísérti az embert, és az emberi természet évezredek óta alapvetően nem változik.

Az egyesület egyedüli tevékenysége a Főtér.ro portál kiadása volt eddig – költségvetése pedig éves szinten kb. 40 millió forint volt. A decemberi támogatás ennek 36-szorosa. Kokrétan mire pályázott az egyesület?

Munkacímnek azt adtuk: „Erdély 3.0”. Egy összetett koncepciót tettünk le az asztalra, amely egy integrált média felépítése mellett tartalmazza az erdélyi szcéna megteremtésének elemeit, valamint mindazon platformok koncepcióját, amelyek az ezen eszközökkel történő közösségépítést szolgálhatják. Hangsúlyosan online fejlesztéseket szeretnénk, mert errefelé megy a világ.

Nem csupán platformokról gondolkodtunk, de a hatékony online tartalommenedzsmentre és egyebekre is van javaslatunk. Tehát olyan infokommunikációs megoldásokat is szeretnénk fejleszteni, amelyek segítségére lehetnek a külhoni anyanyelvi nyilvánosság szereplőinek. Erre külön munkacsoport alakult.

Jó, ezt a szöveget lehet hogy egy politikusnak el lehet adni, de itt most szakmabelivel beszélgetsz, így kérdem: konkrétan milyen on-line fejlesztésre lehet ma Erdélyben értelmesen és mérhető eredménnyel elkölteni 4,5 millió eurót?

Ez úgy néz ki, hogy – noha a terveket folyamatosan össze kell olvasni a valósággal – a pénz egy része a romániai magyar médiatér szereplőire jellemző, az elmúlt évtizedek során megtelepedett sajátos gazdálkodás és hatásai felszámolására fog elmenni. Ebből az összegből arra is vállalkozunk, hogy megszakítsuk a médiatámogatások szerencsétlen sorozatát, az elkerülhetetlen veszteségek pótlásán kívül sem a hatékonytalanságból, sem az öncélúságból eredő mínuszoknak nem leszünk támogatói.

Felkutatjuk azokat a médiumokat, amelyeknek nem gazdája, hanem olvasója, hallgatója, nézője van, életciklusuk alapján fejlődőképesek, felkutatjuk azokat az újságírókat, szerkesztőket és alkotókat, akik közösségünk boldogulását és jövőjét nem saját nézeteik szabad áramlásának gátjaként tekintik. Szeretnénk velük együtt dolgozni.

A kiadói tevékenységet és a médiaszolgáltatást támogató vagy kiegészítő tevékenységeket újragondoltuk, és van egy jó tervünk. Valóban on-line fejlesztést hajtunk végre, de a fejlesztést egy stabil off-line háttér adja. Ennek a konszolidálása elkerülhetetlen. Lesz saját portálunk több is, vertikális is, horizontális is, lesz szerkesztőségünk, és lesz lehetőségünk befogadni és forgalomba hozni a szerkesztőségen kívüliek tartalmát is, beleértve az olvasói vagy olvasók generálta kontenteket is.

Gondoskodunk róla, hogy az integrált média elérésének reménybéli növekedése hatással legyen üzleti modellünkre. A nagyságrendet érzékeltetendő: egymilliárd forint (3 millió euró feletti) forgalmú, több száz alkalmazottat foglalkoztató, országos jelenlétű médiavállalat felépítése és elindítása még nulláról sem piskóta.

Ehhez képest az egyesület a pillanatnyilag a pinceklubban egymásnak a kilincset adogató médiacégek adottságaiból indul. Sem a nehézségek, sem a feladatok nem ugyanazok nagyban, mint kicsiben, ezért vezetési és szervezési kérdésekben is új minőséget szeretnénk meghonosítani. Konkrétan tehát az on-line fejlesztés hangsúlyos, de csupán a jéghegy csúcsa.

A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy nagyon más dolog egy 40 milliós, és egy 1,45 milliárdos költségvetésű projektet vezetni, és nem törvényszerű, hogy a vállalati kultúra kövesse a bővülést. Ha jól értem, ezzel a támogatással a szerkesztőség és egyben az adminisztráció meg a technikai személyzet látványosan növekedni fog. Jól értem?

Még egyszer: a támogatás nem a Főtér fejlesztését célozza. Ugyan a Főtér is minőségi és mennyiségi szintet ugorhat, ha a szerkesztőség ezt akarja, mi minden segítséget megadunk nekik, de ha úgy döntenek, hogy nekik most így pont jó, akkor azt is tiszteletben tartjuk. Az elmúlt években sem szóltunk bele a szerkesztőség életébe, döntéseibe, és a következőkben sem fogunk. Bebizonyították, hogy jó munkát tudnak végezni, büszkék is vagyunk rájuk, de a saját magukra vonatkozó döntéseket nekik kell meghozniuk.

A kérdésedre tehát a válasz: az egyesület külön projektcéget alapít, a lehető legjobb szakembereket alkalmazzuk. Aggályosan odafigyelünk arra, hogy a pénz ne folyjon el. Itt nyitnék egy zárójelet a félreértések megelőzése végett: én például személy szerint biztosan nem fogok részt venni a napi szintű, operatív döntésekben. Fizikailag se lenne időm rá, nagyon sok a munkám, és egyáltalán nem gondolom magamról, hogy mindenhez is értek.

Vannak szakemberek, akik megteszik a maguk javaslatait, a stratégiai döntéseket az a keménymag hozza meg konszenzusos döntéssel, akik az elmúlt években időt és energiát nem kímélve úgy dolgoztak ezen a projekten, hogy a konkrét megvalósulásra alig mutatkozott valami halvány esély. Ha valaki öt évet áldoz erre az életéből ilyen keretek között, az most nagyon fog igyekezni, hogy jól éljen a lehetőséggel. A döntések végrehajtása már szintén szakemberek dolga, akik mellé erős kontrolling-rendszert teszünk, ennek a modelljét is kidolgoztuk.

150118_demeter_facebook

Mit gondolsz, hogyan, milyen alapon fog tudni a Főtér.ro például az RMDSZ által kezelt román költségvetési támogatásokról hitelesen írni akkor, amikor a kiadója ilyen nagyságrendű magyarországi közpénz felett rendelkezik?

Ha megengedjük, hogy példának okáért az Index szerkesztősége független a fenntartó alapítványtól és annak tulajdonosától, akkor feltételezzük, hogy a Főtér is képes a kiadójától függetlenül nézni a világra. Én már csak azért is hajlok efelé, mert eddig ezt csinálták. Soha nem kérdezték meg, hogy miről mit írhatnak, és az egyesület körül gravitáló személyek közül sem én, sem más nem mondtuk meg, hogy merre van az előre.

Ha eddig a Főtér közéletcentrikus volt és nem pártpolitikai célokat szolgált ki, mi a garancia arra, hogy a továbbiakban is az marad?

Miért kellene változnia? A Főtér úgy van jól, ahogy a szerkesztőség kialakította, járja a maga útját. És ha ezt szeretnék folytatni a továbbiakban is, akkor én a lehetőségeimhez képest továbbra is lobbizok az érdekükben.

A neked tulajdonított, kiszivárgott beszélgetésben ez is elhangzik: „az a lényeg benne, hogy nem az RMDSZ, nem az Erdélyi Református Egyházkerület, nem a Magyar Polgári Párt, sem semmi ilyen intézmény nem kapta meg feladatul. Hanem egy olyan egyesület, ami eddig a Főtérrel bizonyítottan közéletcentrikus, és nem pártpolitikai célokat szolgál ki.” Jól értem, az RMDSZ, az EREK és az MPP is versenyben volt ezért a támogatásért?

Azt nem tudom, hogy versenyben voltak-e. De az eddigi gyakorlat logikája alapján delegálhatták volna a feladatot bármelyik potens vagy élelmesebb erdélyi aktornak, intézménynek.

Közben a legnagyobb erdélyi magyar médiacégnek, a jelenleg csődeljárás alatt levő Udvarhelyi Híradó Kft.-nek sürgősen pénzre van szüksége, méghozzá úgy, hogy Simicska Lajost meg kell kerülni.

Az nem volt kérdés, hogy többszáz erdélyi magyar munkavállalót (újságírókat, terjesztőket, az adminisztrációban dolgozókat stb.) nem lehet az út szélén hagyni. Az alapító Magyar Nemzet Kiadó Kft.-t nem érdekelte az egész ügy, kb. 24 millió forintból elkerülhető lett volna a csődhelyzet. A „Határok nélkül a magyar sajtóért” Alapítvány kuratóriuma ezt jelezte is az alapítónak (tudomásom szerint az alapító megbízottja egy helyszíni szemle után megerősítette a kuratórium kérését), de még csak választ sem kaptunk. Informálisan viszont eljutott hozzánk, hogy egy fillért sem fognak betenni. (Az Udvarhelyi Híradó Kft. csődjéről itt írtunk.)

Ennek a történetnek ott lett vége. És túl azon, hogy benne volt vagy öt-hat év munkám, munkánk, nagyjából háromszáz székely család maradt volna munkahely és kereset nélkül 2017 karácsonya előtt. Nem beszélve arról, hogy bedőlt volna a fél erdélyi sajtó.

Az volt viszont a kérdés, hogyan lehetne megmenteni egyrészt az embereket, másrészt azokat a médiumokat, amelyeket sok év alatt felépítettek. Erre mondtuk mi azt, hogy önmagában viszont ez ma már nem elegendő, ugyanazt nem érdemes újraépíteni. Ha már adódik egy ilyen lehetőség, akkor próbáljunk meg jobbat csinálni. Ne csak médiát építsünk, hanem annál többet.

Ez az utolsó mondat ismétcsak eléggé szlogenszagú. Mi mást terveztek építeni, mint médiát?

Szcénát. 21. századi erdélyi magyar webet, Erdély 3.0-át. Olyan anyanyelvű nyilvánosságot, amely erősíti a közösség belső kohézióját. Mindezeken túl hatékony tartalommendzsementet. A külhoni médiumok fenntartásához szakmai munkával is hozzájárulunk, a kiadók és stúdiók vezetési és szervezési módszertanának kidolgozását segítjük. (És nem véletlen a fogalmi különbségtétel: ha már nemzetpolitikai célra kaptunk kormánytámogatást, akkor a fejlesztéseinket más elszakított területeken élő magyar közösségekkel is megosztjuk.)

Tervez-e tulajdonrészt vásárolni médiacégben (Udvarhelyi Híradó Kft. vagy Prima Press Kft.) az Erdélyi Médiatér Egyesület?

Az Udvarhelyi Híradó Kft-t az alapítvány alapszabályzata értelmében nem lehet eladni, következésképpen megvásárolni sem. Az Udvarhelyi Híradó Kft. csődvédelem alatt áll, csődbiztos felügyeli azokat az átalakításokat, amelyek több pénzt hagynak a kasszában, hogy az adósságokat meg tudják adni.

A Prima Press Kft. hogyan fogja fizetni a több mint 200 alkalmazott bérköltségeit? Hogyan jut majd el az egyesületnek megítélt pénz a céghez?

Az egyesület már résztulajdont vásárolt a Prima Press-ben, hogy a román jogszabályi környezetnek megfelelően tudjon lépni ebben az ügyben.

Szóbeszédek szerint az egyesület egy sor helyi kereskedelmi rádiót vásárolna, illetve olyan hangok is vannak, miszerint a Janovics Jenő Alapítvány által működtetett ETV megvásárlásáról is szó van. Ebből mi igaz?

Amilyen soknak tűnik ez a támogatás, olyan kevés, ha az érdemi számokkal szembesül az ember. A koncepció lényege nem az, hogy az Erdélyi Médiatér Egyesület felvásárolja az erdélyi médiapiacot. (Az ETV megvásárlásának szándékáról az egyesületen belül még csak nem is hallottam, de az biztos, hogy lebeszélném róla a kollégákat, semmi értelme.)

Inkább az lenne a szándék, hogy hatékony, több lábon álló, integrált portfóliót rakjunk össze, legfőképpen pedig az, hogy ez ne hírgyárként, hanem közösségorientált anyanyelvű médiaként viselkedjen. És hogy fejleszteni tudjunk, vagy hozzá tudjunk járulni erdélyi magyar médiumok fejlesztéséhez is.

Mely erdélyi magyar médiumokat fejlesztenétek, konkrétan mivel?

Stratégiai és üzleti célokat nem veszélyeztethetek azzal, hogy ebben a hisztérikus, felfokozott kampányhangulatban kiterítem a kártyáinkat az asztalra. Békeidőben sem okos dolog, de mostanság biztosan hülyeség lenne.

Látni kell azt is, hogy az erdélyi magyar médiatermékek túlnyomó többsége a múltban folyamatosan veszteséget termelt, és ez a jövőben sem lesz másképp valószínűleg. Te mondod a fentebb már idézett beszélgetésben: „A Fidesznek nincs szüksége erdélyi médiára. Ami neki politikailag kell, az szállítja az összes erdélyi párt”. Ha ez így van, mi az oka ennek a támogatásnak? És mi a garancia arra, hogy a magyar kormány a továbbiakban is finanszírozni fogja a veszteségeket, ha „kibaszott sok ellenérdek” volt a mostani támogatás odaítélése körül?

Az okról lásd fentebb. Nemzetpolitikának hívják. Ami a finanszírozást illeti: a mi elgondolásaink azt célozzák, hogy lehetőleg már középtávon saját lábra álljon, vagy saját jogán megálljon ez a vállalás. Ettől még sajnálatos tendencia, hogy szerte a világban egyre veszteségesebbek a médiatermékek.

Ahhoz, hogy bármilyen színezetű kormány támogatását a későbbiekben is megszerezzük, egyetlen dologra van szükség: eredményre. Ha sikeres projektet rakunk össze, ami hasznos és jó a nemzet és az erdélyi magyar közösség szempontjából, akkor segíteni fognak. Ha öncélúvá válik a történet, akkor összedől.

Ismétcsak azt érzem, hogy kicsivel többet kellene elárulj. Mit jelent a „középtáv” és a „saját lábra állás”? Válaszodból, ha jól értem, a jövőben is magyar kormánytámogatásokra pályáztok, sőt, az is cél, hogy egy esetlegesen megváltozott politikai konstellációban se apadjanak el a támogatások. Hol lesz itt saját lábra állás?

Van olyan, hogy reklámfelület, elérés, fizetett tartalom stb. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt. Nem a profitra ráfeszülő vállalkozást építünk (az európai jogszabályok miatt ezt nem is tehetnénk), de a fenntartáshoz szükséges anyagi források előteremtése és megerősítése nem lehetetlen vállalás.

Nagyságrendileg mekkora éves kiadásokkal számoltok ebben a bővített, fejlesztett vállalásban? A magyarországi közpénzeken kívül milyen más jövedelemforrásokat igyekeztek bevonni? És konkrétan mire gondolsz akkor, amikor eredményről beszélsz: nézettség, lájkok vagy kommentek száma?

A tervezett sarokszámok üzleti titok tárgyát képezik, én legalábbis nem vagyok feljogosítva arra, hogy kiadjam azokat.

Bár az Udvarhelyi Híradó Kft. által kiadott médiaorgánumok konzervatívak és nagy általánosságban nem viszonyulnak kritikusan a magyar kormányhoz, a magyarországi, közmédián vagy akár 888.hu-on tolt propagandának eddig nem volt nyoma Erdélyben. Fog ez változni?

Miért kellene változnia?

Vegyük ezt ígéretnek?

Miért kellene nekem bármit megígérnem az Átlátszónak?

Kérdezett: Sipos Zoltán


Fizess be az átláthatóságra, fizess elő az Átlátszó Erdélyre!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

PayPal azonosítónk: erdely@atlatszo.ro (erre akkor lehet szükség, ha nem az Átlátszó Erdély oldalon keresztül utalnál).

Ide kattintva tetszőleges, egyszeri összeggel is támogathatsz PayPalen keresztül.

Mégsem szeretnék PayPallel bajlódni. Más megoldás nincs?

Választhatod a banki átutalást is, ehhez az alábbi adatokra lesz szükséged. Fontos, hogy az internet banking felületen állítsd be a visszatérő (rekurrens) fizetési opciót, ha a bankod lehetővé teszi.

Lejes (RON) számla:
Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

  • Zsolt

    Tiszteletreméltó a szerzőnek az erőfeszítése, hogy valami konkrétumot kihúzzon az alanyból, hogy mégiscsak mire megy el egy ilyen óriási összeg. De sajnos az alany igazi politikus, a nagyívű, jól megszerkesztett magasröptű halandzsánál nem kaptunk többet, semmivel sem lettünk okosabbak.