Bezárás
Oktatás

Gyermekek jogai: tanítani kötelező, tisztelni nem

Kötelező tantárgyként vezetik be a gyermekek jogait, amelyeket úgyis lehet majd oktatni, hogy közben sérülnek a gyermekek jogai.


Társadalmi nevelés nevű tantárgycsomagot vezet be a tanügyminisztérium a 2017-2018-as tanévtől az V-VIII. osztályosok számára: gyermekjogot, kritikai gondolkodást, az interkulturalitás értékeit, demokratikus cselekvési mintákat, aktív polgári részvételt és gazdasági ismereteket fognak tanulni a gyerekek. A tanterv bevezetéséről, megvalósíthatóságáról és lehetséges akadályairól tájékozódtunk, miközben az V. osztályos Gyermekjog és kritikai gondolkodás tantárgyra fókuszáltunk. A tantárgyi kereten túlmutató témák a gyermekek társadalmi helyzetére világíthatnak rá, és hosszú távon javíthatnak is rajta.

„Hetedik osztályban éppen a gyermekek jogait tanultuk, amikor egy Hargita megyei iskolában helyettesítettem. Kiderült, hogy hét év alatt a gyerekek nem vettek részt csoportmunkában, nem dolgoztak együtt, hanem vagy egyéni munkát végeztek, vagy végighallgatták a tanári előadást. Az együttműködésre épülő csoportmunkákból, kooperatív technikákból sok minden kiderül a gyerekek egymáshoz való viszonyáról, a tanári viszonyulásmódról.

A gyermekek jogai itt kezdődnek: milyen felületet biztosítunk az önkifejezésnek, a véleménynyilvánításnak, a kérdések szabadságának” – veti fel a gyermekjogok oktatásának egyik kiinduló problémáját Kálmán Ungvári Kinga, a kolozsvári Pedagógia Intézet munkatársa.

Románia a haladó államok között?

Az UNICEF 2015-ben állított össze kézikönyvet a gyermekjogi nevelésről 26 országban lefolytatott vizsgálat alapján. A vizsgálat szerint az a legjobb, ha a gyermekjogokat az emberi jogok és demokrácia témájának keretében tanítják. A kézikönyv szerzői hangsúlyozzák, hogy a gyermekjogi nevelés azért fontos, mert ez teszi lehetővé a kiskorúak számára, hogy élni tudjanak saját jogaikkal, segítséget kérhessenek, és tudják megvédeni társaikat, ha jogsértést tapasztalnak.

Az UNICEF 2015-ös vizsgálatában még nem vett részt Románia, de a 2017-2018-as tanévtől formálisan a haladónak számító országok közé lép, mivel bevezeti a Társadalmi nevelés: gyermekek jogai és kritikai gondolkodás tantárgyat Izlandhoz és Franciaországhoz hasonlóan, ahol a gyermekek jogait szintén kötelező tárgyként, az ENSZ-egyezményre alapozva tanítják.

A képet viszont árnyalja, hogy

  • a romániai gyerekek 52,2 százalékát veszélyezteti a szegénység és a társadalmi kirekesztés (Datele Ministerului Fondurilor Europene – 2012);

  • a tanügy általános alulfinanszírozása (a GDP 6%-át annak ellenére sem kapja meg az ágazat, hogy azt törvény garantálja);

  • az elhanyagolás és alulfinanszírozás következményei: szakképesítés nélkül dolgozó tanárok, magas iskolaelhagyási arány, szegregált iskolák, iskolai erőszak és visszaélések gyakorisága, stb.

A gyermekjogok iskolai tanításának nyilvánvaló előnyein túl több akadálya is van:

  • szakadék mutatkozik a pedagógusi, közösségi mentalitás és a tanterv értékei között (sokan továbbra is a testi fenyítés „hívei”, és a tanügy helyzetének romlását a gyermekek jogainak tiszteletével kötik össze);

  • a pedagógus hallgatók számára a tanterv nem teszi kötelezővé a gyermekek jogaiban és jogvédelmében való elmélyülést az egyetemi képzés során;

  • egyelőre a tankönyvek is csak román nyelven elérhetőek.

Érintőlegesen szó esett a gyermekek jogairól is

A Polgári nevelés eddig is szerepelt a tantervben, de V. és VI. osztályban megszakadt a tantárgy. Azért áttörés a tantárgycsomag újragondolása és kiegészítése, mert több, korábban érintett téma nagyobb hangsúlyt kap. A gyermekek jogairól szóló rész is szerepelt a hetedikes Polgári nevelésben, de a Gyermekjogok és kritikai gondolkodás kötelezővé tétele önálló tantárgyként lehetővé teszi a témák részletes feldolgozását és az ismeretek gyakorlatba ültetését is.

„A minisztérium adott egy jó lehetőséget arra, hogy lényegbevágó kérdésekkel foglalkozzanak a pedagógusok. Az iskolákon, pedagógusokon múlik, hogyan élnek vele” – véli Kálmán Ungvári Kinga, aki a társadalomtudományos képzésben résztvevő hallgatók számára tanít módszertant.

Úgy véli, a gyermekek jogainak kötelező oktatása félreérthetetlen üzenet a fiatalokat érő jogsértésekkel szemben, és tudatosabbá tehet tanárokat, szülőket, gyerekeket egyaránt. Nem a tantervvel és a minisztériumi szándékkal van a baj – érvel az egyetemi tanár. Szerinte a végrehajtásban, a tantárgy oktatásának ellenőrizhetőségében kell keresni a hibát. „Ebben a pillanatban senki sem lehet igazán felkészült” – összegzi a tantárgy hirtelen bevezetésének egyik következményét, hiszen ebben a pillanatban maga a tanterv az, ami tartalmi és módszertani útmutatóul szolgál.

A társadalomtudományokat hallgató egyetemisták érintik ugyan a gyermekjogok nevelését, és jövőtől megerősítik a témakörre vonatkozó részt, de ez továbbra sem lesz kötelező minden pedagógushallgató számára. „Bármilyen szakos tanár lehet osztályfőnök, így minden tanárnak szüksége lenne a gyermekjogok ismeretére, nevelésének módszertanára” – mutat rá a szakértő a pedagógiai kép hiányosságára.

„Katedrakiegészítő tantárgy” – fogalmaz Kálmán Ungvári Kinga. Azok a tantárgyak eshetnek ebbe a csoportba, amelyeket szükség esetén, ha nem jön ki a megfelelő óraszám, bármelyik tanárra rábíznak. Ilyen lehet a rajz, a zene, a vallás, a polgári neveléshez tartozó tantárgyak. Valószínűsíthetően többnyire a történelemtanárok fogják tanítani a gyermekek jogait, ez mégis nagyon esetleges. Ezért sem egyértelmű, véli a szakember, hogy mely szakok hallgatóit készítik fel belőle.

„Vannak tenni akaró pedagógusok, de vannak iskolák, ahol egyszerűen nem fogják tanítani a tárgyat. Elképzelhető korábbi tapasztalatok alapján, hogy a tantárgy helyett tartanak egy plusz matematika- vagy románórát” – jósolja a módszertanos szakember. Ez az a helyzet, amin szülői fellépéssel lehet változtatni, de aminek a hátterében az áll, hogy a boldoguláshoz fontosabb a matematika vagy a román, mint egyéb kompetenciák fejlesztése, akár állampolgári jogaink ismerete.

A diákok jogai a diákok szeszélye?

A diákok jogainak ismertetésében fontos lépés volt, hogy a MAKOSZ (Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége) lefordította magyarra a diákok jogait összesítő Diákstatútumot – tudtuk meg Kundi Saroltától, a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács (KMDT) ügyvezető elnökétől.

Diáktanácsos tapasztalatai alapján a támogató és a diákok érdekei mellett kiálló tanárok mellett sok olyan is van, aki gúnyolódik a tanulói jogokért kiálló fiatalokon. „Vannak, akik szeretik hangoztatni, hogy a jogainkkal tisztában vagyunk, de a kötelességeinkkel nem. Ha nem tarjuk be a kötelességeinket, annak nem lehet a jogaink megvonása a következménye, hanem egyéb megszorításokkal kell büntetni” – mutat rá a tizenkettedikes tanuló.

„Nem látják be, hogy a gyermekek jogainak alkalmazása saját felelősségük és érdekük is. Úgy gondolják, hogy a diákjogok a tanárok hatalmából és eszközeiből vesznek el, hogy ezzel csorbítjuk az ő lehetőségeiket. Én azt gondolom, hogy az együttműködés kölcsönös tiszteletre épülhet” – fejti ki a diákképviselő. Szerinte az ilyen oktatók nem veszik komolyan a gyermekjogokat, egyszerűen a diákok szeszélyének tartják.

Kundi elmondta, főleg rendezvényszervezéssel foglalkozik az ő iskolájukban a diáktanács, de tervben van, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek érdekvédelmi projektekre. A gyermekjogok iskolai tanítását azért tartja fontosnak, mert így minden gyerekhez eljutnak, azokhoz is, akik nem kapcsolódnak be a diáktanács tevékenységeibe.

„Tölteléktantárgy”: nem nagyon kíváncsiak rá

Több iskolából azt az információt kapta az Átlátszó Erdély, hogy nem tanítják még a gyermekek jogait ismertető tantárgyat, de az is visszatérő válasz volt, hogy még nem kívánnak nyilatkozni a tantárggyal kapcsolatban.

Z. Erzsébet osztályfőnökként vállalta a Kritikai gondolkodás és gyermekjogok tanítását, mert úgy látja, hogy ez összefügg feladatkörével. „A gyerekek eléggé ismerik a jogaikat” – fogalmaz a pedagógus. Úgy véli, helytelen a megközelítés, amely szerint „túl sok joguk van a gyermekeknek”, a kérdés ott merül fel szerinte, hogyan lehet a jogok mellett a kötelezettségeknek is érvényt szerezni.

„Kisebbségi gyerekekként bizonyos jogaikért nem is tudnak igazán kiállni” – mutat rá a téma rétegzettségére. A tantárgyat tanító pedagógus szerint nagyon jó fogódzókat nyújtanak a tantervbe foglalt módszertan és a román nyelvű tankönyvek gyakorlatai, de hiányosságként jegyzi meg, hogy a tanárok gyakran nem olvassák el a tantervet, ami segíthetné őket.

A magyarított póttankönyv (kompendium), szemben a román tankönyvekkel, ismeretközlő jellegű, itt-ott valami kevés kreativitást és gondolkodást stimuláló anyaggal” – vélekedik a pedagógus a magyar nyelvű tankönyveket ideiglenesen helyettesítő segédeszközről.

Nem a jegyekről, hanem a gyerekekről kell szóljon

Az oktatási rendszerben uralkodó mentalitás és a tantervben szereplő gyermekközpontú értékek között gyakran hatalmas szakadék tátong: ha nem tanítják a gyermekek jogait, az eleve megfosztja őket az információtól. Hogyan is élhetnének a jogaikkal, ha nem ismerik őket? – adódik a kérdés.

„Létezik az álszent hozzáállás, amikor elvben elismerik a gyermekek jogait, de gyakorlatban nincsenek tekintettel rá, nem tesznek lépéseket, ha jogsértést észlelnek, holott törvény által előírt kötelessége minden pedagógusnak, hogy jelentse, ha bármilyen jellegű visszaélésről értesül, akár kollégájáról, szülőről vagy diákról legyen szó. Másfelől létezik a kimondott ellenvetés: a diákoknak így is túl sok joguk van” – hívja fel a figyelmet rá, hogyan akadályozhatja a pedagógus személyes meggyőződése a gyermekjogok érvényesülését.

Ilyen esetekben a gyermekek jogait félrevezetően értelmezik, ami aggályos, hiszen ezek a jogok védik a fiatalokat a fizikai vagy verbális agressziótól, a szexuális és egyéb visszaélésektől, a fiatalkori kényszermunkától, és ami a legfontosabb, garantálják az oktatásban való részvételt, minden további jog kulcsát.

Ha általánosítva azt mondjuk, hogy a tanulónak „túl sok joga van”, „túl jól ismeri a jogait” és közben arra gondolunk, hogy kérdés nélkül beszél, zavarja az órát a nem kapcsolódó hozzászólásaival, azt a valóságot fedjük el, hogy a gyerekek véleménye alig számít az iskolai oktatásban, hogy a tantervi előírásokhoz képest lemaradó gyerekektől azt várjuk, hogy a hátsó padban végighallgasák a sorra következő órákat.

Ez valójában a gyermekek megfosztása a tudáshoz való hozzáférésük jogától: nem elég megtartani az órát, a gyermek joga az oktatáshoz azt jelenti, hogy az osztály minden gyereke tanul valamit egy-egy tanórán. Amikor egy tanuló megüt egy tanárt – erre több példa adódott a közelmúltban –, a diákot teszük felelőssé és a rendszert, amiben „túl sok joga van”, és nem arra gondolunk, hogy ezt a gyereket elhanyagolták, verték, és nem kapott segítséget, hogy ne fajuljon eddig a helyzet.

„A egyetemi hallgatókat – bár a tanárképzés során jóhiszeműen a változások fontossága mellett állnak ki –, gyakran beszippantja a tanügyi rendszer. A kutatások azt mutatják, hogy a fiatal pedagógusok nagy része az iskolai gyakorlatban saját iskolai tapasztalataihoz nyúl vissza, és nem a hároméves tanárképző hatása érvényesül” – fejti ki tapasztalatait a pedagógusképző tanára.

A tantárgy tanításában továbbképzők segíthetik a tanárokat, de biztosan fontos tájékozódási pont lesz a magyar nyelvű tankönyv megjelenése is. A tanárképzőben nem elegendő a társadalomtudományos szakokon oktatók számára kötelezővé tenni gyermekjogokat, gyermekjogvédelemet, hiszen minden tanárnak ismerni és segítenie kell a gyermekeket, hogy tudják, hová fordulhatnak segítségért.

„Szerencsés gyerek vagy, olyan közegben születtél, ahol tisztelik a jogaidat” – olvashatjuk a román nyelvű digitális Gyermekjog és kritikai gondolkodás tankönyvben.

A digitális tankönyvek néhány éve borzolják már a kedélyeket, hiszen míg sok vidéki, kisvárosi vagy negyedbeli iskolában nagyon rosszak a körülmények (állandó tanári kar hiánya, nehezen megközelíthető iskolák, épületek állaga, felszerelés, gyermekek körében mélyszegénység, stb.), sokak számára érthetetlen, miért fektettek olyan eszközbe, amit csak egy kiváltságos réteg fog tudni használni, ott, ahol az iskola nagyon jól felszerelt.

Az V. osztályos Gyermekjog és kritikai gondolkodás tárgy számára is készült digitális tankönyv, ami feladatokkal, rövid esettanulmányokkal tematizálja a gyermekek számára jogaikat és szorgalmazza azok megértését, használatát.

A tankönyv kitér az online közeg veszélyeire, a személyes adatok biztonságára, az interneten való biztonságos tájékozódásra, az érvelés fontosságára és a hatékony véleménynyilvánításra. Olyan helyzetekre is készültek feladatok, amikor konkrét jogsértés áldozatai lehetnek a gyermekek, akár fizikai bántalmazás formájában.

Amire kevésbé van tekintettel a tankönyv, az a visszaélések megértése: ne csak kijelentsük, hogy helytelen, ha egy apa meghúzza a fia fülét, hanem arról is beszéljünk, milyen mentalitás, meggyőződés áll mögötte, hogy ez miért káros, vagy hogyan kellene helyette eljárjon.

Részlet a tankönyvből

Részlet a tankönyvből

Vlad: Apa azt mondja, hogy „a gyermek verve jó”. Amikor felbosszantom, meghúzza a fülem.
Andra: Senkinek sincs joga, hogy megüssön téged, még a szüleidnek sincs.
Vlad: Tudom, hogy apa szeret, akkor is amikor meghúzza a fülem.
Andra: Milyen szeretet az? Csak a jogaid megszegése!

Jogok: gyakorlat helyett elméletgyakorlás?

Sok gyakorlati jellegű feladatot tartalmaz a tankönyv, amelyek a gyerekek által tapasztalt jogsértések helyreállítására irányulnak (pl. hogyan segítenél az osztálytársadnak, akit otthon vernek, írj újságcikket egy másik nemzettel szembeni sztereotípiákról stb.), a pontokba szedett következtetések mégis visszásak lehetnek, amennyiben megsemmisíthetik a véleménykülönbségeket. Könnyen elcsúszhat egy-egy ilyen feladat, ha nem a hatékony használat, hanem az információ visszamondása válik hangsúlyossá.

Részlet a tankönyvből

Részlet a tankönyvből

Fejezd ki a véleményed! – higgadt, érthető, hangos, meggyőző, tisztelettudó, tekintettel a többiekre

A legnagyobb hiányérzetünk attól lehet, hogy a gyermekek jogainak tematizálása elvi-elméleti szinten marad, mintha az a feltételezés húzódna a háttérben, hogy a gyerekek, akik tanulnak a jogokról, nem tapasztalnak jogsértést.

A gyermekmunka tilalmáról szóló fejezetből megtudjuk, hogy bizonyos kor alatt nem szabad alkalmazni, munkára kényszeríteni a gyereket. Közben azt is tudjuk, hogy nagyon sok gyermek dolgozik, hogy legyen mit ennie, vagy annyit „segít” otthon, hogy nem marad ideje tanulni. Erre a szakadékra nem reflektál a tankönyv.

Bár ugyanebben a részben fontos az a hangsúly, amit a gyermekek együttérzésének fejlesztésére fordít („mit éreznél a dolgozó gyermek helyében?”), nem ad lehetőséget a feszültség levezetésére, amikor a következő pontban a házifeladattal mint személyes felelősséggel kezd el foglalkozni. A romániai valóságra itt sincs tekintettel a tankönyv: hogy sok gyermek éppen a családfenntartó szerep, az illegális gyermekmunka, a megfelelő táplálkozás hiánya miatt nem tudja elvégezni az iskolai feladatokat.

Izgalmas beszélgetésekre adhatnak lehetőséget azok a fejezetek, amelyek a szegénységhez kapcsolt sztereotípiákról, a szegénység okairól, a diszkrimináció formáiról szólnak (nemi, teljesítménybeli, sajátos igények). Figyelemfelkeltő ugyanakkor, hogy a nemzeti kisebbségek kapcsán a romákkal szembeni előítéletek mellett a magyar vagy a német kisebbség helyzete nem kap teret. Kérdés, hogy a magyar fordítás a románokkal, a román gyerekekkel szembeni sztereotípiákra ki fog-e térni.

„Messze vagyunk még attól, hogy a társadalom, az iskola jobban odafigyeljen a személyiség fejlesztésére. A kognitív fejlesztést, azt fenemód jól tudjuk, ám a szociális kompetenciákra való odafigyelés még gyerekcipőben jár” – hangsúlyozza Z. Erzsébet.

A gyermekek romániai helyzete (50 százalékos gyermekszegénység, külföldön dolgozó szülők, elhanyagolás, kirekesztés) és a tantárgy célkitűzéseinek összevetése egy sor hiányosságra iránytja a figyelmet. Z. Erzsébet szerint a probléma az, hogy az iskola mellett nem létezik egy jól szervezett szociális háló: „Nincsenek szociális asszisztensek az iskolákban, tanácsadók, pszichológusok, felzárkóztató tanárok, hogy a diákok önismerete, önértékelése olyan szépen kialakuljon, hogy siker hiányában a kudarcot tanulási helyzetként élje meg. A kudarcot valakin le kell vezetni. Nincsenek lehetőségeik az önkifejezésre. Csinálják ösztönösen, ami jön. Egyre több a bullying, mobbing. Nincs prevenciós program. Alig van lehetőség önkéntességre.”

Jakab Villő Hanga

Fizess be az átláthatóságra, fizess elő az Átlátszó Erdélyre!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

PayPal azonosítónk: erdely@atlatszo.ro (erre akkor lehet szükség, ha nem az Átlátszó Erdély oldalon keresztül utalnál).

Ide kattintva tetszőleges, egyszeri összeggel is támogathatsz PayPalen keresztül.

Mégsem szeretnék PayPallel bajlódni. Más megoldás nincs?

Választhatod a banki átutalást is, ehhez az alábbi adatokra lesz szükséged. Fontos, hogy az internet banking felületen állítsd be a visszatérő (rekurrens) fizetési opciót, ha a bankod lehetővé teszi.

Lejes (RON) számla:
Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom